Tenyésztése a világ számos országában jelentős gazdasági tevékenység. A sertéstenyésztési szokások a világ különböző régióiban igen eltérőek. Ezeket a különbségeket elsősorban a földrajzi adottságok, a gazdasági körülmények és a kulturális és vallási hagyományok határozzák meg.
Kína
Kínában él a világon a legtöbb sertés. A kínai sertéstenyésztés nagyrészt zárttartásos. A kínai sertéstenyésztés a hatékonyságra helyezi a hangsúlyt. A sertéseket hatalmas állatlétszámú telepeken tartják, és az állatok igényét minél inkább biztosító takarmányozással gyorsan hízlalják őket.
Európa
Európában a tenyésztelepek egyre nagyobb arányban térnek át a természetszerűbb, szabadtartásos módszerre, míg a hizlalótelepek szinte kivétel nélkül zárt tartásúak, ahol a malac utónevelés 2 vagy akár 3 szintes battériás formában folyik, s csak a hizlalási időszakban tartják őket egy szintes épületben. Itt tetszés szerinti takarmánymennyiséget vehetnek fel, ami elősegíti a minél gyorsabb növekedést.
A tenyésztelepeken a kocák és a malacok (28 napos korukig) tetszés szerinti mennyiségbe fogyaszthatnak takarmányt, majd a leválasztás után már az egyedek által felvehető takarmány 80-90%-át kapják csk, hogy a csontozatuk és szerveik minél egyenletesebben fejlődjenek, hiszen hosszú évekig maradnak a nőivarú egyedek tenyésztésben. A hímivarú egyedek döntő többségét ivartalanítják, s csak a legkiválóbb tenyészpárok hím utódait nevelik fel tenyészanyagnak. Ezek az egyedek azonban csak egyedi teljesítményvizsgálat után kerülhetnek csak be a tenyésztésbe.
Latin Amerika
Latin-Amerikában a sertéstenyésztés jelentős részben családi gazdaságokban folyik. Az állatok korszerű technológia és természetszerű környezetben élhetik mindennapjaikat, ahol a családok saját élelmezésükhöz és piacra termelnek húst és zsírt. A latin-amerikai sertéstartást a rugalmasság jellemzi. A gazdálkodók igyekeznek alkalmazkodni a változó piaci, gazdasági körülményekhez, és gyakran kombinálják a sertéstenyésztést más mezőgazdasági tevékenységekkel, mint növénytermesztés.
Afrika
Afrikában a sertéstenyésztésben a gazdasági nehézségek és az állatbetegségek jelentik a legnagyobb kihívást. A sertéseket gyakran kis területeken tartják, ahol a takarmányforrások erősen korlátozottak. A tartási és takarmányozási és sok esetben az éghajlati sajátosságok (forróság, szárazság) miatt fellépő betegségek is jelentős veszteségeket okoznak az állományban.
Ausztrália és Új-Zéland
Ausztráliában és Új-Zélandon a sertéstenyésztésben a nagy távolságok és a száraz éghajlat jelentik a legnagyobb kihívást. A sertéseket nagy területeken tartják, ahol biztosítani kell számukra a takarmányhoz és vízhez való hozzáférést. A tenyésztésben a hatékonyságra helyezik a hangsúlyt. A vágásra szánt egyedeket gyorsan hizlaltatják, és arra törekednek, hogy a szállítási költségeket csökkentsék. Közeli vágóhídra, nagy tételben, jó minőségű vágósertést juttassanak el.
A jövő kihívásai
A sertéstenyésztésnek számos kihívással kell szembenéznie a jövőben. Ezek közé tartozik a népességnövekedés, a klímaváltozás és az állatjóllét iránti növekvő társadalmi igény.
A népességnövekedés növeli a sertéshús iránti keresletet. A klímaváltozás új kihívásokat jelent a tenyésztés, tartás és takarmányalapanyag előállítás számára, például a betegségek terjedése és a takarmányforrások csökkenését. Az állatjóllét iránti növekvő társadalmi elvárás, igény arra készteti a tenyésztőket, hogy a tartási és takarmányozási módszereket egyre természetszerűbbé tegyék és a sertés élettani igényeinek figyelembevételével fejlesszék tovább.
A sertéstenyésztésnek ezeknek az elvárásoknak, kihívásoknak kell megfelelni, hogy megőrizze versenyképességét más országok tenyésztővel szemben és más állatfajok húselőállításához képest gazdaságos maradjon.
