A sertéstenyésztés a disznók tenyésztésének, nevelésének, tartási és takarmányozási módjának, valamint a sertéshús és egyéb “sertés termékek” előállításának ágazata.
Történelme több mint 10 000 évre nyúlik vissza, ugyanis a disznó a háziállatok egyik legősibb fajtája. A disznó húsa, bőre, zsírja értékes nyersanyag. A sertéshús magas fehérje tartalommal rendelkezik, és sokféleképpen felhasználható. A disznóbőrből bőrárukat, a disznózsírból élelmiszeripari termékeket.
Jelenleg a legnagyobb disznótartó országok közé tartozik Kína, az Egyesült Államok, Brazília, Németország és Spanyolország.
A sertéstenyésztés két fő típusa a szabadtartásos és a zárttartásos. A szabadtartásos során a disznók szabadon mozoghatnak egy nagy területen, ahol természetes módon táplálkoznak. A zárttartásos sertèstenyésztés során a disznókat egy állattartó telepen tartják, ahol az élelmet és a vizet mesterségesen biztosítják számukra.
A disznók etetésére a gabonafélék, a zöldtakarmányok és a takarmánykeverékek szolgálnak. A takarmányozás fontos szempont a sertéstenyésztésben, hiszen a disznó húsának minősége attól is függ, hogy mit eszik.
A disznó szapora állat, tenyésztése emiatt is költséghatékony. Vemhességi ideje 114-115 nap. Egy disznó egyszerre 6-12 malacot ellik. A malacok két hét után elkezdenek önállóan táplálkozni. A disznókat 6-8 hónapos korban vágják le.
A sertéstenyésztésnek számos előnye van, emiatt is fog a jövőben is fontos szerepet játszani az élelmiszeriparban. Az előnyök közé tartozik a disznó húsának magas tápértéke, a disznóbőr és a disznózsír értékes nyersanyag jellege, valamint a sertéstenyésztés gazdasági jelentősége. A disznóhús iránti kereslet várhatóan növekedni fog, ezért a disznótenyésztés folyamatosan fejlődik.
